A plébánia története

A község neve feltehetően a "páhol" igéből származik, Dr. Szántó Imre, a falu monográfusa szerint a környéken működő tímár foglalkozásra, a nyersbőr "páholására" utal. Az Árpád-kori Páh ugyanis a zalai vár tímárok lakta földje volt. A 14. századra már négy falu, Hosszúpáh, Szentandráspáh, Felpáh és Boldogasszonypáh terült el rajta, melyek a mai Alsópáhokkal, Hévízzel, Felsőpáhokkal és Nemesboldogasszonyfával azonosak. Az "Alsópáhok" név 1622-ből ismeretes. Szórványos régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület már az őskorban is lakott volt. Kerültek elő leletek a rézkorból, bronzkorból, a kora vaskorból, továbbá megtalálhatók a vonaldíszes kerámia népének és a péceli kultúrának a nyomai is. A falu a középkorban a zalai vár földje volt. Első írásos említése "Paah" néven egy 1259-ben kelt adománylevélben található, melyben IV. Béla fia, István királyfi adományoz a falu területéből Csapó fia Andrásnak, akinek leszármazottai hosszú időn át birtokosok maradtak a területen. 1350-ben adományként az Óbudai apácák kapták meg Hosszúpáht, de birtokos volt a Gerei Pethő család is. A 14. században Keszthely városa vette birtokba a Páhszigetet, melyet Zsigmond rendeletére 1405-ben foglaltak vissza. A 16-17. században a község életét a törökkel és a végváriakkal folytatott küzdelem határozta meg. 1560-tól, hasonlóan a megye sok településéhez, a veszprémi püspökség lett birtokos a területen, egészen a jobbágyfelszabadításig. Jellemzően a határterületeken élő községekre, Alsópáhok lakosságára is súlyos terheket rótt a török jelenléte. 1566-tól éltek török uralom alatt, s így adózniuk kellett mind a töröknek, mind földesuruknak, a veszprémi püspöknek. A falu a török kor végén egy rövid időre el is néptelenedett. A 19. század elején a település lakossága 396 fő volt, majd az 1857-es népszámlálás idejére több mint duplájára emelkedett. A 19. század második felében a település gazdasága fejlődött, állatállományuk megnövekedett, ám a termőterületek növelésének gátat szabott, hogy a falu területének 57%-át a veszprémi püspökség birtoka foglalta el. Hévíz és Keszthely iparosodása viszont elősegítette a fejlődést. 1950-ben a település része lett az egykor önálló Nemesboldogasszonyfa. 1969-től közös községi tanács székhelyeként Alsópáhok társközsége lett Felsőpáhok, majd 1977-től Nemesbük is. A községet 1979-ben csatolták vissza Zala megyéhez. Az 1990-es évek végén leváltak a társközségek, a falu megindulhatott az önálló fejlődés útján.

SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA TEMPLOM

A Kátyánhegy DK-i lejtőjén, az Ótemetőben állt a ma már csak régészeti leletekből ismeretes Hosszúpáh falu középkori román temploma: az 1369-ben a Gersei Margit /Magyar Pál felesége/ által Szent Margit tiszteletére kőből építtetett templom. Azóta a közút mellett hosszan elnyúló falu soros települése észak felé jóval túlnőtte a régi kiterjedését. Az 1948-ban feltárt, egyhajós, íves szentélyű kis templom alaprajzának tanúsága szerint azonban valószínűleg a 11. században épült. Ezt a templomot 1778-ban lebontották. A község mai, barokk stílusú, Szent Kereszt felmagasztalása titulusú templomát Koller Ignác veszprémi püspök kezdte építtetni 1770-ben. A püspök halála után az építkezést a Királyi Kamara folytatta, majd az új veszprémi püspök, Bajzáth József fejezte be 1778-ban. A plébánia székhelye Felsőpáhokról 1778-ban Alsópáhokra került.

A templom szentélye nyugat, sudár tornya kelet felé néz, sekrestyéje a déli oldalon áll. Talapzata homokkő. A hegyes sisakú tornyot és a hajót vázadíszes, szoborfülkékkel díszített oromfal kapcsolja össze. A hajó három boltszakaszos, szentélye keskenyebb.

A templom méretei: 33x13 m, a torony magassága 35 m, benne kettő haranggal.

1807-ben a templom elé Farkas János plébános kőkeresztet állíttatott.

Az egykori Margit templomból az oltárt és a harangot hozták át barokk utódjába. Az oltárt a hajó egyik fülkéjében helyezték el, de az a 19. század folyamán tönkrement. A püspök a meglévő mellé még két nagyobb harangot öntetett Budán, 1785-ben és 1786-ban.

A templom belsejében tégla alapú barokk főoltár, felső része faszerkezetű, két angyallal és a Jelenések könyvéből ismeretes hétpecsétes könyvön nyugvó báránnyal díszített. Az apszisban oltárkép helyett egy nagyobb fa feszület függ.

A barokk szószék fából készült, aranyozott körzettel, s a négy evangélista fából faragott szobra , szimbólumaik, illetve a tetején álló Szent Mihály főangyal díszíti.

Orgonakarzatát két pillér tartja. A berendezés jellemzően 18-19. századi.

Mennyezete ornamentális festéssel díszített. A falképek a 20. század elején, a festett üvegablakok 1928-ban készültek. A főoltár feletti színes üvegablak a Szentlélek szimbólumait, a templom déli oldalán beépítettek Jézus születését, a Szentcsalád Egyiptomba való menekülését, Jézus megkeresztelkedését, illetve a Tábor hegyi színeváltozás bibliai eseményeit örökítik meg.

1905-ben a templom bécsi ferences szerzeteseken ill. a Veszprémi Püspökségen keresztül Szent Kereszt ereklyével gazdagodott, mely díszes tartóban a Jézus Szíve mellékoltáron található.

A templom tatarozásának évei: 1801., 1823., 1878., 1975., ill. a 2000. jubileumi évben megtörtént a teljes külső és belső felújítás. 2009. évben a szentély is teljesen megújult, 2011-ben pedig sor került a templom előtti támfal felújítására is. 2015. évben a templom északi homlokzatát pályázati pénzből sikerült tataroztatni. 2018. évben pedig saját erőből sor került a torony ismételt felújítására is.

A templom búcsúünnepe: szeptember 14.

Szentségimádási napjai: március 13. és szeptember 14.

Filiák:

Nemesboldogasszonyfa 

Az Alsópáhok területéhez tartozó Nemesboldogasszonyfa első templomát 1369-ben, 1472-ben pedig Lukács nevű plébánosát említik írásos emlékek. Az egykori kőtemplomot Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, mely 1763-ban még állt, mára azonban már nyoma sincs. A mai, Magyarok Nagyasszonya kápolna 1936-ban épült. Nemesboldogasszonyfa 1895-től tartozik az alsópáhoki anyakönyvi kerülethez.

A templom búcsúünnepe: október 8. 

Felsőpáhok és Zalaköszvényes

1950-ben Zalaköszvényest közigazgatásilag hozzácsatolták. A középkorban Felső-, v. Németpáhok néven szerepelt. 1369-ben említik templomát. Titulusa: Szent Kereszt. Még a XVIII. században is áll. Az 1746-os Visitatio Canonica leírása szerint sekrestyéje és tornya nem volt, körülötte temető. Feltehetőleg a középkori templom romjain épült a mai 1872-ben. A falut a török többször feldúlta, 1564-ben és 1613-ban is. A XVII.sz. végén újra betelepült. A templom 19*9 m.

Zalaköszvényes XIV. századi település. 1374-ben tartott határjárás határaként egy Köszvényes nevű kis patakot említ.

Plébánosai:

1. Klandl István 1735-52

2. ...Kondé György 1761-66

3. Dóczy József 1767-1783

4. Balázsy János 1783-1800

5. Farkas János 1800-18

6. Héring Alajos 1818-31

7. Bertalan Ferenc 1831-41

8. Vidák István 1841-51

9. Komesz György 1851-60

10. Vezerle Ignác 1860-72

11. Kránitz Kálmán 1873-98

12. Vida József 1899-1920

13. Rák Endre 1920-40

14. Kovács István 1940-65

15. Boros Károly 1965-91

16. Kovács János 1991-2020

17. Kiss László plébániai kormányzó (hévízi esperes-plébános) 2020

18. Bóka Tibor 2020-