Szentgyörgyvár

Szentgyörgyvár határa már a korai császárkortól lakott volt, és az is maradt a római, gót és avar korban. Történelme összeforrt az egykori Mánd faluval, ami most a külterülete. A középkorban Mándnál volt a Zala folyón gázló, illetve híd is. Az 1300-as évek közepétől a nádori közgyűlések miatt volt jelentősége a falunak. Zala megyében 25 nádori közgyűlés közül 16-nak ismert a pontos helyszíne. Ezek közül kilenc - 1354 és 1408 között - Mándhidán volt. A mándi híd védelmére a török támadásokkor a szentgyörgyvári Békavár volt hivatott. Szentgyörgyvár mai közigazgatási határai a törökkor végén jöttek létre, ekkor csatolták Szentgyörgyhöz az elnéptelenedett Betefa és Mánd(hida) területét.Szentgyörgyvár, vagy ahogy a 15. századi forrásainkban gyakran előfordul, Békavár első említésével 1444-ben találkozunk. Építtetői a Pécz nemzetségből származó Marczali család két ága, a Vajdafiak és a Bánfiak voltak. A birtok rövid időn belül a Kanizsaiak, majd a Báthoryak kezére került. A Báthoryak 1526-ig szinte állandóan viselték a megye ispáni tisztét, így szentgyörgyvári familiárisaik, várnagyaik pedig az alispáni méltóságot. A 16. század végére leányági örökléssel a vár Nádasdy Ferenc birtoka lett, s mindvégig a török elleni védelmi rendszer fontos része maradt, soha nem került török kézre. 1671-ben a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt Nádasdy Ferencet kivégezték, a várat a Pethő család, majd 1677-től Széchényi György győri püspök birtokolta. Buda 1686-os visszavétele után a törökök rohamosan visszaszorultak, nem volt többé szükség a szentgyörgyvári helyőrség költséges fenntartására, s így a vár már 1700 előtt elnéptelenedett, köveit helyi építkezésekhez hordták el. Ma már csak a sáncdomborulatai látszanak. A falu, mint uradalmi központ (melyet a források ekkortájt mezővárosnak neveztek) lassú fejlődésnek indult a Széchényiek alatt, akik itt építették ki egyik uradalmi központjukat. Széchenyi István halála után a birtokot fia, Ödön, a magyar tűzoltóság megszervezője örökölte, aki azonban hamarosan Törökországban telepedett le, s így a szentgyörgyvári uradalom az Oltay család kezébe került. A falu fölötti részen már a régmúlt időkben is jelentős volt a szőlőművelés, 1759-ben már 83 szőlőbirtok volt a hegyen. Az egykori Széchényi uradalom gazdasági épületei ma is állnak. Ezek jobbára elhagyottak, de van, amit még hasznosítanak, illetve szépen felújítottak, mint például a Széchenyi pincét, vagy a lipicai ménes istállóit.

SZENT GYÖRGY TEMPLOM

A falu 1335-ben a zalavári apátság birtoka. Egyháza Szent György tiszteletére állt. Valószínüleg ennek a papja volt Márton, aki az 1333-as tizedjegyzékben szerepel. 1503-ban már volt önálló plébániája, melynek kegyurai a Széchényiek voltak. A Szent Györgyről elnevezett egyház filiáihoz tartozott Kustány, a 18. század közepéig Sármellék, Hídvég, a legtovább Mánd és Köszvényes. A Diósi szőlőhegyen lévő középkori templomnak, amely ma a temető területére esik, 1725-ben még állt a kőfala. A hagyomány szerint fele szentgyörgyvári, fele betefai területen épült. Ezt a Pusztatemplomot sorsára hagyták, helyette a falu belsejében emeltek 1748-ban egy fa imaházat, fa haranglábbal egy haranggal és plébániaházat. Az egyházhoz ekkoriban szorosan kapcsolódott az oktatás: a plébánia egyosztályos iskolát működtetett, a tanítót első ízben 1746-ban említették. 1755-57 között Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtette az új barokk kőtemplomot és állítatta helyre a plébániát. 1800-1802-ben a templomot felújították, részben átalakították eklektikus stílusban. A szabadon álló, keletelt, egyhajós templom félköríves szentélyzáródású, tornya a nyugati oldalon, sekrestyéje a szentély déli oldalán áll. A kontyolt nyeregtetővel fedett hajó és a szentély csehsüveg boltozatos, a szentélyfej negyedgömb boltozatú, a hajó bejárati oldalán karzat áll. Berendezése jellemzően 19. századi. Méretei: 25x12 m.

A templom mára történelmi nevezetessége a községnek. A veszprémi érsekség segítsége és a külföldi adományok mellett a helyiek áldozatos munkájának köszönhető, hogy a szentgyörgyvári templom 2001-ben, ill. 2013-2014-ben kívül-belül megszépült, az esti órákban díszkivilágításával messziről is szemet gyönyörködtető látványossággá emelkedett.

 A templom búcsúünnepe: április 24.

Szentségimádási napjai: március 14.

Filiák:

Alsómándpuszta a középkorban plébániás hely, 1333-ban Miklós, 1419-ben Bálint a papja. Mánd és Mándhida néven szerepelt, az Egyházmegyei 1975. évi névtárból.

Felsőmándpusztán, a falu külterületén található a Nemestóthy Szabó-család klasszicista kriptakápolnája, a felújított Szent Erzsébet-kápolna. Az épület a Nemestóthy Szabó Lajos családjának temetkezési kápolnája volt az 1900-as évek elején, ők vették meg a felsőmándpusztai birtokot a Széchenyi családtól.

1925-ben, 33 évesen meghalt a fiatal úrnő. Férje, Nemestóthy Szabó Lajos nagyon szerette, és azt akarta, hogy felesége a kastély közelében pihenjen, ezért 1926-ban egy szép magaslaton, az erdő fái között építtetett egy impozáns kápolnát (8*6 m) felesége kriptája fölé. Később a család többi tagja is oda temetkezett. Külön engedéllyel a kápolna oltárképét az elhúnyt asszony arcvonásaival festették meg. A Veszprémi Egyházmegye 1959. dec. 7-én vette át a tulajdonjogot a Nemestóthy-Szabó családtól. 1977-ig rendszeresen miséztek a kápolnában. Az ott lakó asszonyok tartották rendben, takarították és díszítették. Az új főút építésével mindenki számára látható és könnyen megközelíthető lett, ugyanakkor rossz szándékú személyek fokozatosan elkezdték a rombolását. Az oltárkép mindkét szemét kiszúrták, a gyönyörű faragott tölgyfaajtót beszakították, az ablakokat kitörték, a halottak márványtábláit összetörték, a csontokat elszórták az erdőben. Tüzet raktak a kápolnában, és "Itt jártunk, Sátán" feliratttal csúfították a falat, s egyszer a családtagok 13 égő gyertyát találtak a kápolnában. A leszármazottak is, a szentgyörgyvári önkormányzat is többször megcsináltatta az ajtót, ablakokat, vasráccsal szerelték fel, de hiába. A vandalizmus nem maradt abba. 2007-ben a templom környezetét megtisztították az elburjánzott növényzettől. A nagy változást csak a 2013-2014-es évek hozták. Ekkor történt meg pályázati támogatással a kápolna teljes felújítása, majd 2014. augusztus 30-án a felújítást követően az első ünnepélyes szentmise, melyen 105 fő vett részt, köztük a Nemestóthy család leszármazottai is.